• Document: VAVYAN FABLE. A pepita macska. Maggie Bell EMLÉKEK KICSINY KÖNYVE
  • Size: 1.02 MB
  • Uploaded: 2018-12-07 18:38:55
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

VAVYAN FABLE Maggie Bell A pepita macska EMLÉKEK KICSINY KÖNYVE PANNON KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 1992 A könyv alakjait a képzelet szülte. Bármiféle egyezés létező személlyel: a) a Véletlen műve b) a Szerzők műve. Utóbbi esetben mindazok, akik magukra, másra avagy egymásra ismernek, sürgősen jelentkezzenek be a pszichiáterüknél! Ennek elmulasztása kényszergyógykezelést vonhat maga után! Zubbonnyal! A fedél Tomka Zsóka textilművész és Diner Tamás fotóművész munkája Köszönetet mondunk Berkes Péternek, aki a fedél elkészítésében közreműködött © Vavyan Fable, Maggie Bell 1992 ISBN 963 7955 84 4 Pannon Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: Urbán Tamás igazgató Irodalmi vezető: Halmos Ferenc Szerkesztő: Fodor Ákos Műszaki vezető: Jordán Gusztáv Szedte és nyomta az Alföldi Nyomda A nyomdai megrendelés törzsszáma: 7140.66-14-2 Készült Debrecenben, az 1992. évben Felelős vezető: Szabó Viktor vezérigazgató Megjelent 17,9 A/5 ív terjedelemben Itten verekedve lesz. Hedy Podony Sultan gyakorta felidézte magában azon atyai intelmet, amelyben tán kilencévesen részesült, amikoron nagy előszeretettel dugdosta be fejét a lakás emeletére vezető lépcső korlátjának faragott pillérei közé. – Ne csináld ezt, kisfiam – mondta az apja, rajtakapván a fiút –, mert a végén még beszorulsz, aztán majd ott fogsz felnőni! Sultan tehát megtanult vigyázni a fejére. Ám azt fel nem foghatta, miért is kapott szüleitől fejedelmi keresztnevet. Amikor megkérdezte, apja vállat vont. – Magam sem értem, fiam, hiszen akkora marha vagy, miként fejedelem egy sem. Nos, azóta eltelt számos év. Az utóbbiak távol e várostól. Sultan nem hitte volna, hogy valaha is visszatér. De azt sem, hogy ezzel a tettével ismét rácsok közé dugja a fejét. Hát itt van. És határozottan tudja, hová nem akar menni. Így aztán oda vonzza a szíve. Megállapítja, hogy errefelé enyhébb a hőség, mint Afrikában. Ez a felfedezés nem veszi igénybe teljes intelligencia-kapacitását. Jut is, marad is. A maradékkal eltökéli: nem megy el hozzá. Három évet töltött tőle távol. Pompás három évet. Bejárta a vadont, a sivatagot. Megszerezte a maláriát. Vadakat is lőtt, noha nem örömmel. Eleinte megtartóztatta magát a piramis-mellű bennszülött lányoktól. Úgy látszott, megérte. Néhány hónap multával találkozott egy honfitársnőjével, s miután tisztázták, hogy semmi más céljuk nincs, csupán annyi, hogy kellemessé tegyék az estét: egyet és nem többet, kellemessé is tették. Majd pedig alig három nap multával kezdetét vette a gyötrelem. Sultan nem szívesen emlékezett az esetre. Kölyökkori bárányhimlőjét sem vakargatta annyit. Továbbá örömest lemondott volna a felfedezésről, miszerint minden doktorok között a nemigyógyászoknak telik a legnagyobb házra és a legtöbb luxuskocsira. Végül is, keserves három hét elteltével gyógyultnak nyilváníttatott. Piramis-mellű bennszülött lányok karéjában ünnepelt. Az összestől együttvéve sem kaphatott olyan válogatott trippereket, aminőket egyetlen honfitársnője ragasztott reá. Ez ügyben tehát biztonságban érezhette magát. A klímát hamar megszokta. A malária ritkán támadott. Munkája nem túlzottan fárasztotta mindig is meglehetős élvezettel pofozkodott. Haza sem jött volna, ha nem történik meg a rendkívüli. De megtörtént. Sultan kivesz egy motelszobát, azután elindul, hogy meglátogassa a fura doktort, akit két hete látott utoljára. Éppen két hete. Vagy már három? Talán több is. Kit érdekel a naptár Afrikában? A fura doktor kegyetlenül részeg volt ama éjszakán. Ilyen eszméletlenül piás csak olyan ember lehet, aki nem bírja az alkoholt, mégpedig azért nem, mert amúgy málnaszörpön és langyos tejen él. Mindenesetre akkor teljesen úgy festett, akár valami egyszemélyes deliráló-válogatott, az olimpiai felkészülés előrehaladott szakában. Elbeszélgettek, összemelegedtek. Valahogy szimpatizáltak egymással. Neki még róla is beszélt. És most azért jött vissza, hogy felkeresse a doktort. Biztosra veszi: ő megokolhatná a rendkívüli eseményeket. Taxiba ül, bemondja a címet. Hátradől, elmélázik. A fickó kirúghatja. Talán mégsem. Végre is, barátságot kötöttek. A doki búcsúzóul szőrmeállatkával ajándékozta meg. Még könnyezett is. Naná, a részegek játszi könnyedséggel fakadnak könnyekre. Mindegy. Ha nem megy másként, kikényszeríti belőle a választ: mit tud a különös járványról? A taxis hisz kocsija légkondicionálásában. Ám bármennyire is hisz, ez kevés ahhoz, hogy a szerkezet működjék. Pokolbéli forróság dögleszt a hermetikusan zárt járgányban. A sofőr bőrfején kövér verítékcse

Recently converted files (publicly available):