• Document: THOMAS MANN A VARÁZSHEGY. I. kötet FORDÍTOTTA SZŐLLŐSY KLÁRA. Budapest, Magyar Helikon, (Thomas Mann művei 5.
  • Size: 1.61 MB
  • Uploaded: 2019-02-12 23:32:30
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

THOMAS MANN A VARÁZSHEGY I. kötet FORDÍTOTTA SZŐLLŐSY KLÁRA Budapest, Magyar Helikon, 1969. (Thomas Mann művei 5.) ELÖLJÁRÓ BESZÉD Hans Castorp történetét akarjuk elbeszélni - nem Hans Castorp kedvéért (mert benne az olvasó egyszerű, noha kellemes fiatalemberrel fog megismerkedni), hanem a történet kedvéért, amelyet az elbeszélésre nagymértékben érdemesnek látunk (s itt Hans Castorp javára mégis hadd említsük meg, hogy az ő történetéről van szó, és nem akárkivel esik meg akármilyen történet) ; ez a történet régen esett, úgyszólván bevonta már a történelem nemes rozsdája, és föltétlenül a legmélyebb régmúlt igeidejében adandó elő. Ez nem hátránya a történetnek, sőt inkább előnye; mert a történetnek múltnak illik lennie, s minél múltabb, mondhatnók, annál kedvezőbb a történetnek a maga történeti minőségében, és annál kedvezőbb az elbeszélőnek, a múlt idő varázsigét mormoló felidézőjének. Hanem úgy áll a dolog történetünkkel, mint manapság az emberekkel, és közöttük nem utolsósorban a mesemondókkal: történetünk öregebb, mint ahány esztendős, élettartama nem mérhető időtartamokkal, napjai a nap pályafutásával; egy szó mint száz - múltsága fokát voltaképpen nem az időnek köszönheti, s ezzel a kijelentéssel hadd célozzunk s utaljunk futólag e titokzatos elem kétes és sajátosan kettős természetére. Nehogy azonban mesterségesen elhomályosítsuk a tiszta helyzetet: történetünk réges-régmúlt jellege onnan ered, hogy egy bizonyos, életet és tudatot mélyen meghasító határ és fordulat előtt játszódik... Játszódik pediglen, vagy - hogy mindenjelen időt gondosan kerüljünk - játszódék és játszódott ez a történet egykoron, valaha, a régi világban, a nagy háború előtt, melynek kezdetével annyi minden kezdődött, aminek kezdődése alighanem még most sem maradt abba. Előtte játszódik tehát történetünk, ha nem is sokkal előtte. De vajon a történet múlt-jellege nem annál mélyebb, teljesebb és meseszerűbb-e, minél közvetlenebbül „előtte" játszódik? Amellett könnyen meglehet, hogy történetünknek, rejtett természeténél fogva, még egyéb köze is van a meséhez. Részletesen akarjuk elbeszélni, behatóan és alaposan, mert vajon mikor függött egy történet időkurtítón szórakoztató volta, vagy unalmas hosszadalmassága a tértől s időtől, amelyet a történet elfoglal? A magunk részéről, a kicsinyes aprólékosság vádjától sem félve, afelé hajlunk, hogy csak az alapos lehet igazán szórakoztató. Az elbeszélő ezek szerint nem készül el egykettőre Hansunk történetével. A hét hét napja nem lesz elegendő hozzá, de még hét hónap sem. A legokosabb, ha előre nem is tisztázza, mennyi földi idő múlik el fölötte, míg a történet bűvkörében él. Ha Isten segít, tán csak nem lesz belőle hét egész esztendő! S ezzel kezdjük el. ELSŐ FEJEZET MEGÉRKEZÉS Egy egyszerű fiatalember nyár derekán szülővárosából, Hamburgból, a Graubünden-kantonbeli Davos-Platzba utazott. Látogatóba ment, három hétre. No mármost Hamburgtól oda fel hosszú az út, szinte túlságosan hosszú ilyen rövid tartózkodás kedvéért. Több országon át visz, hegynek föl és hegyről le, a délnémet fennsíkról le a „sváb tenger", vagyis a Bodeni-tó partjaihoz, majd hajón a tó táncoló hullámain, olyan mélységek felett, melyek azelőtt kifürkészhetetlennek számítottak. Onnét azután elaprózódik az utazás, mely addig nagyvonalúan, egyenes utakon folyt. Itt-ott várakozás, körülményesség lassítja. Rorschachban, immár svájci területen, az ember ismét a vasútra bízza magát, de az első nekirugaszkodással csak Landquartig jut, a kis hegyi állomásig, s ott átszállásra kényszerül. Keskeny vágányú vasútba száll, miután hosszabb ideig ácsorgott a szeles és kevéssé vonzó tájon; és mihelyt a kicsiny, de szemlátomást rendkívül erőteljes mozdony elindul, megkezdődik az utazás igazán kalandos szakasza, a meredek, kitartó, szűnni nem akaró emelkedés. Landquart állomás tudniillik még viszonylag mérsékelt magasságban fekszik; onnét azonban a szertelen, felfelé törő sziklás út istenigazából a havasokba visz. Hans Castorp - így hívták a fiatalembert - egyedül ült a szürkén párnázott kicsiny fülkében, krokodilbőr kézitáskájával, melyet nagybátyjától és nevelőapjától, Tienappel konzultól kapott ajándékba - hogy e helyt már ezt a nevet is mindjárt megemlítsük -, akasztón himbálózó télikabátjával meg összecsavart útitakarójával; leeresztette az ablakot, s mivel a délután egyre hűvösödött, Hans Castorp, mint afféle elkényeztetett úrigyerek, felhajtotta divatosan bő, selyembélésű nyári

Recently converted files (publicly available):