• Document: Nalini Singh. Angyali vadász 1. kötet. Angyalvér
  • Size: 1.48 MB
  • Uploaded: 2019-06-12 17:55:54
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

Nalini Singh Angyali vadász 1. kötet Angyalvér 2 _____________________________________________ Az első kiadás a Berkley Press gondozásában jelent meg 2009-ben. Copyright © 2009 by Nalini Singh All rights reserved. Tilos a művet vagy bármely részletét bármiféle információhordozón, akár grafikusan, elektronikusan, mechanikusan, fotó- vagy fénymásolati eljárással vagy bármely más módon sokszorosítani, továbbítani, közvetíteni vagy tárolni a jogadó előzetes írásbeli engedélye nélkül. A kötet eredeti címe: Guild Hunter 1. Angels' Blood Fordította: Bottka Sándor Mátyás Kiadja az Egmont-Hungary Kft., Budapest, 2010. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője Szerkesztette: Endreiné Szemők Ildikó A borítót tervezte: Redl Anna Nyomdai kivitelezés: Gelbert Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Gellér Róbert ügyvezető igazgató www.egmont.hu 3 _____________________________________________ készítette : Könyvrajongók Andi Judi 4 _____________________________________________ Nalini Singh Angyali vadász angyalvér 5 _____________________________________________ Az igazi Ashwininek, aki egyáltalán nem őrült (kivéve, ha én kergetem az őrületbe). Nála jobb testvérem és legjobb barátom már nem is lehetne. 6 _____________________________________________ Első fejezet Valahányszor Elena elmondta valakinek, hogy vámpírvadász, először mindenki eltátotta a száját, ezután pedig jött az elkerülhetetlen kérdés: „Akkor te karókkal rohangálsz és beleszúrod azokat a rothadó szívükbe?” Oké, lehet, hogy nem mindenki ezeket a szavakat használta, de a lényeg mindig ugyanaz volt. Elenának ettől mindig kedve támadt megkeresni és jól megsemmisíteni azt a tizenötödik századi történetírót, aki ezt az egész karós hülyeséget kitalálta. Persze, ezt már biztosan elintézték a vámpírok, miután néhányan bekerültek az akkoriban baleseti sebészetnek számító helyre, bármi is volt az. Elena nem szúrta szíven a vámpírokat. Csak felkutatta, összecsomagolta és visszajuttatta őket az uraikhoz, az angyalokhoz. Sokan az olyanokat, mint ő, csak fejvadásznak hívták. A Vadász Céh engedélye így szólt: „Vámpírok, és más természetű lények vadászatára jogosult”. Egyszóval vámpírvadász volt, ennek minden előnyével – ott volt például a veszélyességi pótlékkal kiegészített 7 _____________________________________________ fizetés ugyebár. Ez pedig egy nagyon megnyugtató összeg volt. Kellett, hogy az legyen, ha figyelembe vesszük, hogy a vadászoknak időnként feltépi valaki a nyaki ütőerét. Elena ennek ellenére elhatározta, hogy fizetésemelést fog kérni, amikor a lábszárának izmai fellázadtak ellene. Két órája kuporgott egy koszos bronxi sikátor sötét sarkában. Ő, a túl magas nő, az ezüstszínű szemeivel és a világos, majdnem fehér hajával. Ez a haj nagy kitolás volt. Elena alkalmi barátja, Ransom szerint akár egy neonreklám is villoghatna a feje felett, azzal sem hívná fel jobban magára a figyelmet. Ráadásul egyetlen hajfesték sem maradt meg rajta két percnél tovább. Elenának tehát szép kis gyűjteménye volt kötött sapkákból. Nagy volt a kísértés, hogy azt, amelyik éppen a fején volt, az orrára húzta, de attól tartott, úgy csak még jobban érezné New York City ezen poshadt részének áporodott bűzét. Erről az orrdugók jótékony hatása jutott az eszébe... Valami megzörrent a háta mögött. Hirtelen megfordult – és meglátott egy kóbor macskát, amelynek a szemeiben ezüstös fény tükröződött. Miután meggyőződött róla, hogy az állat tényleg az, aminek látszik, visszafordult, és tovább kémlelte a járdát. Azon gondolkodott, vajon az ő szemei is olyan különösen csillognak-e a sötétben, mint a macska szemei. Még szerencse, hogy a marokkói nagymamája aranyló, sötét bőrét örökölte, különben úgy festett volna, mint egy szellem. – Hol a fenében vagy már? – motyogta maga elé Elena, és megdörzsölte elgémberedett lábszárait. Ez a vámpír már túl sok idejét elvette – mert teljesen hülye volt. Elena nem tudta kitalálni, mi lesz a következő lépése, egyszerűen azért, mert magának a vámpírnak sem volt fogalma arról, mihez kezdjen magával. Elenának eszébe jutott, hogy Ransom egyszer megkérdezte tőle, nem bánja-e, hogy kétségbeesett vámpírokat kell

Recently converted files (publicly available):