• Document: RICHARD DAWKINS AZ ÖNZŐ GÉN
  • Size: 2.9 MB
  • Uploaded: 2019-04-16 09:12:56
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

1 2 RICHARD DAWKINS AZ ÖNZŐ GÉN KOSSUTH KIADÓ 3 A fordítás alapja Richard Dawkins: The Selfish Gene. Oxford - New York, Oxford University Press 1999 Fordította SÍKLAKI ISTVÁN Második, bővített kiadás A magyar nyelvű bibliográfiát, a név- és tárgymutatót készítette SÁROSI ATTILA A magyar kiadás az Oxford University Press hozzájárulásával jelent meg ISBN 963 09 4610 6 Minden jog fenntartva © Oxford University Press 1976 This edition © Richárd Dawkins 1989 © Kossuth Kiadó 2005 © Hungarian translation Síklaki István 1986, 2005 4 Tartalom Előszó az 1976-os kiadáshoz………………………………………… 7 Előszó az 1989-es kiadáshoz………………………………………… 10 1. Miért vannak emberek?.................................................................... 15 2. A replikátorok ……………………………………………………. 24 3. Halhatatlan spirálok……………………………………………….. 31 4. A géngép ………………………………………………………….. 52 5. Agresszió: stabilitás és az önző gép……………………………….. 69 6. A génkedés művészete…………………………………………….. 88 7. Családtervezés……………………………………………………. 106 8. A nemzedékek harca ……………………………………………… 118 9. A nemek harca…………………………………………………….. 133 10. Te vakarod a hátam, én meg lovagolok a tiéden…………………. 156 11. Mérnek: az új replikátorok………………………………………. 176 12. Aki jó fiú, célba ér ………………………………………………. 187 13. A gén keze messzire elér …………………………………………217 Jegyzetek……………………………………………………………... 247 Bibliográfia…………………………………………………………... 315 Válogatott magyar nyelvű szakirodalom…………………………….. 321 Név- és tárgymutató………………………………………………….. 323 5 6 Előszó az 1976-os kiadáshoz Ezt a könyvet szinte tudományos fantasztikus regényként kell olvasni. Célja az, hogy megmozgassa a képzeletet. De mégsem tudományos fantasztikus regény: tudomány. Sablon vagy sem, számomra az igazság “különösebb a fantasztikumnál". Túlélőgépek vagyunk - programjukat vakon követő robotszerkezetek, amelyeknek az a dolguk, hogy megőrizzék a géneknek nevezett önző molekulákat. Ez a felismerés még mindig megdöbbenéssel tölt el. Noha már évek óta tudom, valójában még mindig nem tudtam teljesen elfogadni. Remélem, sikerül másokat is meghökkentenem. Miközben írtam, három képzeletbeli olvasó kukucskált a vállam fölött, s a könyvet most nekik ajánlom. Az első a laikus olvasó. Az ő kedvéért szinte teljesen elkerültem a szakkifejezéseket, ahol pedig szakszavakat kellett használnom, definiáltam őket. Ma már csodálkozom, hogy miért nem húzzuk ki a zsargon zömét szakfolyóiratainkból is. Feltételeztem, hogy a laikusnak nincs szaktudása, de nem abból indultam ki, hogy ostoba. Túlegyszerűsítéssel bárki népszerűsítheti a tudományt. Nagyon igyekeztem, hogy bizonyos finom és bonyolult gondolatokat nem matematikai nyelven, mégis úgy népszerűsítsek, hogy lényegük ne vesszen el. Nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, mint ahogy azt sem tudom, mennyire valósult meg egy másik törekvésem: a könyv olyan szórakoztató és magával ragadó legyen, amennyire tárgya megérdemli. Már régóta úgy érzem, hogy a biológiát izgalmas és rejtelmes történetként kellene számon tartanunk, a biológia ugyanis valóban az: rejtelmes történet. Nem is merem remélni, hogy a téma izgalmasságából egy kicsiny töredéknél többet sikerült érzékeltetnem. Második számú képzeletbeli olvasóm a szakember volt. Kemény kritikus, aki visszafojtott lélegzettel figyelte némely analógiámat és szóképemet. “Kivéve", “másfelől viszont" és “hm" voltak kedvenc kifejezései. Figyelemmel hallgattam, sőt egy fejezetet teljesen újraírtam a kedvéért, de a történetet végül is a magam módján kellett elmondanom. A szakember továbbra sem lesz teljesen megelégedve azzal, ahogy a dolgokat megragadtam. Ennek ellenére bízom abban, hogy még ő is talál majd benne valami újat; talán feltűnik neki az új látásmód; sőt talán új gondolatai is támadnak; s ha ez túlságosan nagyra törő vágy, remélhe

Recently converted files (publicly available):