• Document: 1. fejezet A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás Arthur Dent hangja volt, aki felébredvén hirtelen tudatára ébredt, hol is van. Nem csupán azért, mert a barlang hideg volt, s nem i...
  • Size: 637.78 KB
  • Uploaded: 2020-03-26 20:30:10
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

DOUGLAS ADAMS Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden DOUGLAS ADAMS Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden 1. fejezet A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás Arthur Dent hangja volt, aki felébredvén hirtelen tudatára ébredt, hol is van. Nem csupán azért, mert a barlang hideg volt, s nem is csupán azért, mert nyirkos és büdös. A baj inkább az volt, hogy ez a barlang Islington közepén helyezkedett el, és a legelső busz is csak kétmillió év múlva indult. Amint azt Arthur Dent is tanúsíthatta, az időben a legrosszabb - úgymond - eltévedni, márpedig ő időben és térben is jócskán eltévedt. Ha csak térben téved el az ember, legalább van mit csinálnia. Megfeneklett a történelem előtti Földön egy olyan bonyolult eseménysorozatnak köszönhetően, melynek során felváltva lehordták és sértegették a Galaxis legfurcsább tájain (még furcsább tájak voltak, mint amilyenekről most álmodott), és bár az élet most nagyon-nagyon-nagyon nyugodt lett körülötte, mégis izgatottnak érezte magát. Már öt éve nem hordta le senki. Mióta nem találkozott szinte senkivel, mióta Ford Prefecttel öt évvel ezelőtt elváltak útjaik, még meg sem sértették. Kivéve egy alkalommal. Egy tavaszi estén történt, úgy két évvel ezelőtt. Hazafelé igyekezett a barlangjába, egy kicsivel szürkület után, amikor fényeket vett észre, amint hátborzongatóan villódznak a felhők mögött. Megfordult és csak bámult, s szívét lassan remény öntötte el. Meg van mentve. Megmenekült. A hajótörött hiú ábrándja - egy hajó! És amint nézte, amint csodálkozva és izgatottan bámulta, egy hosszú, ezüstszínű hajó ereszkedett le átszelve a meleg esti levegőt, csendben, zaj nélkül; hosszú lábait puha, gépi balettmozdulattal eresztette ki. Finoman ereszkedett a földre, és az a kis nesz, amit keltett, úgy halt el, mintha az est nyugalma csendesítette volna le. Kinyúlt egy rámpa Fény özönlött ki. Egy magas figura körvonalai jelentek meg a fedélzeti nyílásban. Az alak lesétált a pallón, és megállt Arthur előtt. - Bunkó vagy, Dent - mondta egyszerűen. Földönkívüli volt, valóságos földönkívüli. Magassága sajátosan földönkívüli volt, feje sajátosan lapított, sajátos mandulavágású földönkívüli-szemei voltak, feltűnően díszes, szövettel bevont aranyköntöst viselt, sajátosan földönkívüli-szabású gallérral és halvány szürkészöld bőre olyan csillogóan fényes volt, amilyenre a legtöbb szürkészöld arc csak rengeteg gyakorlással és méregdrága szappan segítségével tud szert tenni. Arthur visszarettent. A lény nyugodtan meresztette rá a szemét. Arthur kezdeti reménykedését és izgalmát azonnal felváltotta a döbbenet, s ezernyi gondolat harcolt egyszerre hangszalagjainak használatáért. 2 DOUGLAS ADAMS Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden - K...? - mondta - Kű.. kő.. ki... - tette hozzá. - Ki... kicso... kicsoda? - sikerült végre kinyögnie, s rögtön vissza is süllyedt az őrjítő csendbe. Most érezte igazán, hogy nem beszélt senkivel és semmivel, már maga sem tudta mióta. Az idegen lény kicsit összevonta szemöldökét, és utánanézett valamiféle csipeszes írótáblán; vagy legalábbis annak tűnt, amit vékony és nyurga földönkívüli-kezében tartott. - Arthur Dent? - kérdezte. Arthur ügyetlenül bólintott. - Arthur Philip Dent? - folytatta az idegen csaholó hangján. - Öö... öö... igen... öö... öö - erősítette meg Arthur. - Bunkó vagy - ismételte meg az idegen -, egy nagy seggfej. - Ööö... A lény biccentett magának, sajátos földönkívüli pipát tett a táblára és fürgén visszafordult a hajójához. - Öö... - mondta Arthur kétségbeesve - ööö... - Ne fárassz már! - csattant fel az idegen. Felvonult a rámpán, átbújt a fedélzeti nyíláson és eltűnt a hajójában. Az ajtó bezáródott, a hajó pedig lüktető morajlásba kezdett. - Hé, hé! - kiáltott Arthur, és ügyetlenül futni kezdett a hajó felé. - Várjon egy percet! - kiabálta. – Mi ez az egész? Mi? Várjon egy percet! A hajó felemelkedett, mintha egész súlyát lepelként a földre akarná borítani, és rövid ideig lebegett. Aztán furcsán felszökkent az esti égboltra. Áthaladt a felhők között, miközben egy pár másodpercig megvilágította őket, majd eltűnt, egyedül hagyva Arthurt, aki ügyetlen kis táncocskát járt a roppant nagy térségben. - Mi ez? - rikoltozta. - Mi? Mi van? He?! Jöjjön vissza és mondja meg! Ugrándozott és szökdécselt, amíg a lábai remegni nem kezdtek, és kiabált, míg a tüdeje nem nyikorgott. Nem kapott választ senkitől. Nem volt senki, aki hallotta volna, vagy szólt volna hozzá. Az űrhajó már a felsőbb légrétegek felé

Recently converted files (publicly available):