• Document: Susan Wiggs: Ma este megtalállak
  • Size: 1.22 MB
  • Uploaded: 2018-12-07 22:34:25
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

Susan Wiggs: Ma este megtalállak Három ember sorsa fonódik össze a Juhar-tó partján. A búcsúzó: George Bellamy, aki elvesztette a rákkal folytatott küzdelmet, és meghalni tér vissza gyerekkora színhelyére. A harcos: Ross, az unokája, aki Afganisztánból utazik haza a nagyapjához. A rejtızködı: Claire, aki egy kegyetlen gyilkos elıl bujkál és ápolónınek szegıdik George mellé. Amikor egymásra bízzák az életüket, rádöbbennek, hogy együtt a legnagyobb terhet is el lehet viselni, és a boldogság a legváratlanabb helyzetekben is bekopogtathat az ajtón... ELİHANG Korengal-völgy, Kunar tartomány, Afganisztán A reggeli a kantinban szalmaburgonyából állt -amely tényleg úgy nézett ki, mint a szalma, és az íze is olyan volt -, valamint tojásporból készült rántóttából. A bögrét kávészerü folyadék töltötte meg, melyet fehéres por tett krémesebbé. Kétévnyi szolgálat után Ross Bellamyt már az étel látványa is megviselte. A tőrıképessége végére ért. Szerencséjére ez volt kiküldetésének utolsó napja. Olyan volt, mint minden más nap: unalmas, ugyanakkor a közeli veszély állandó és vészjósló feszültségével teli. Már úgy hozzászokott a felszerelési tárgyak csörgésébe vegyülı állandó recsegéshez, hogy észre sem vette. Az ügyeletes rádiós egy kommunikációs állomás mellett leste a mentıcsapatnak szóló következı riasztást. Mindig volt következı eset. Az olyan légi mentıosztag, mint Rossé, naponta, sıt óránként kapott hívásokat. Amikor a zsebére csíptetett adóvevı megszólalt, gondolkodás nélkül eltolta maga elıl a tálcát. A jelzés az ügyeletes csapatnak szólt, hogy dobjanak el mindent -adott esetben a villát, amely úton volt a szája felé egy falatka felismerhetetlen hússal. Vagy a kártyát, még akkor is, ha épp nyerésben van. Egy szerelmes levelet, félbehagyva egy mondat közepén. A mentıosztagok büszkék voltak a reagálási idejükre: riasztástól felszállásig öt-hat perc. Férfiak és nık mozgásba lendültek, ennivalót rágva vagy zuhany után törölközve, miközben felöltötték szerepüket, amely oly kemény és megszokott volt, mint a vasalt orrú bakancsuk. Ross a fogát csikorgatva tanakodott, vajon mit tartogat számára a nap, és közben reménykedett, hogy élve megússza ezt is. Ideje volt, hogy leszereljen, méghozzá most. Odahaza beteg a nagyapja. Már egy ideje betegeskedett, és Ross gyanította, hogy a helyzet jóval súlyosabb, mint ahogy a család beállítja. Nehéz volt betegnek elképzelni a nagyapját. Mindig lenyőgözte ıt, az utazás iránti rajongásától kezdve a jellegzetes kacagásáig, amely mosolyt tudott csalni egy szobányi ember arcára. Ross számára több volt mint nagyszülı. A körülmények alakulása kora ifjúságában olyan szoros köteléket kovácsolt köztük, amely még most is meghatározta a kapcsolatukat. Hirtelen ötlettıl vezérelve felkapta a nagyapja legutóbbi levelét, és bedugta a pilótadzsekije mellényzsebébe, a szíve fölé. Már a ténytıl, hogy késztetést érzett erre, aggodalmasan összerándult a gyomra. - Gyerünk, Leroy! - szólt rá Nemo, az egységük parancsnoka. A sereg nyakatekert észjárásának megfelelıen Ross a „Leroy" becenevet kapta. Azzal kezdıdött, amikor néhányan a szakaszból megtudtak egy keveset a származásáról. Az elıkelı iskolák, a patinás keleti parti egyetem, a befolyásos família - mindez csipkelıdés céltáblájává tette Rosst. Nemo elnevezte a „kis Faunt-leroy lordnak", ennek a rövidítése lett a Leroy, ami aztán rajta ragadt. - Azon vagyok - mondta a helikopter-felszállóhely felé lépkedve. Ma ı és Ranger viszik ki a madarat. - Sok szerencsét a NYÚ-val! NYU, azaz nyamvadt újonc... Tehát lesz egy zöldfülő a fedélzeten. Ross megfogadta, hogy kedves lesz vele. Végtére is, ha nem lennének újoncok, itt kellene maradnia az örökkévalóságig. A kapott parancs szerint az ı örökkévalósága rövidesen véget ér. Néhány napon belül visszatér az Államokba, feltéve, ha ma nem nyírják ki. A NYÚ-ról kiderült, hogy lány, egy Florence Kennedy nevü légi mentıs a New Jersey állambeli Newarkból, elszánt óvodás arckifejezéssel, amely oly gyakori az újoncoknál, és amely csupán álarc a félelem fölött. - Mi a francot tátja a száját? - mordult rá Nemo távozóban. - Nyomás a géphez! A lány mintha megdermedt volna, az arca elsápadt a haragtól. Meg sem mozdult. Ross szúrós pillantást vetett rá. - Mi a franc van magával? - Uram, én... Nem szeretem a trágárságot, uram. Ross kurtán fölnevetett. - Mindjárt kimegy a frontra, és emiatt fáj a feje? A katona káromkodik, szokjo

Recently converted files (publicly available):