• Document: HOGYAN ÍRJUNK REGÉNYT
  • Size: 459.56 KB
  • Uploaded: 2018-12-08 12:35:11
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

MODERN KÖNYVTÁR 567 FORDÍTOTTA LUKÁCS LAURA JOHN BRAINE HOGYAN ÍRJUNK REGÉNYT EURÓPA KÖNYVKIADÓ JOHN BRAINE WRITING A NOVEL EYRE METHUEN, LONDON, 1979 © 1974 JOHN BRAINE (BINGLEY) LIMITED HUNGARIAN TRANSLATION©LUKÁCS LAURA, 1987 HU ISSN 0133-1086 ELŐSZÓ Ez a könyv gyakorlati célú kézikönyv, ismerkedés műhelyemmel. A műhely rendetlen – városszéli, düledező fakalyibának képzelem el, rozoga gépekkel van felszerelve –, a munka mégis itt folyik, és határidőre elkészül. A szabályok, amelyeket leírok, tapasztalati szabályok, inkább durva útmutatóknak, mint pontos utasításnak szánom őket. Első regényem megírásáig nem fogalmazódtak meg bennem; írás közben botlottam beléjük. Hallottam egy történetet egy újdonsült kapitányról, akit a leköszönő kapitány végigvezet a hajóján, lepecsételt borítékot ad át neki azzal, hogy tegye el biztos helyre. A borítékban olyan információ található, amely borzalmas szerencsétlenségtől fogja megóvni őt. Nem figyelmeztetheti előre a szerencsétlenség természetéről, ám amikor az bekövetkezik, az új kapitány fel fogja ismerni, és akkor, de csakis akkor szabad felbontania a borítékot. Az új kapitány jó ideig derekasan ellenáll, de aztán nem tud úrrá lenni kíváncsiságán, és felbontja a borítékot. Egy papírlapot talál benne ezzel az útmutatással: AZ ORR ELÖL, A TAT HÁTUL VAN. Az én szabályaim ugyanilyen természetűek. Én mindig felnyitom a borítékot, és – hogy folytassam a párhuzamot, ameddig csak lehet – mindig megmenekülök a szerencsétlenségtől, amit a visszautasítás jelentene. Nem garantálom, hogy ha szabályaimat követik, bestsellert fognak írni, remekművet pedig még kevésbé. (Mellesleg ne feledjék, hogy bár nem minden bestseller remekmű, minden remekmű bestseller.) De biztosra veszem, ha a szükséges képességek birtokában vannak és szabályaimat betartják, olyan regényt írnak, amit elfogadnak kiadásra. Hogy tudnak-e kiadható regényt írni, arról sajnos csak egy módon győződhetnek meg, úgy, hogy megírják. Vagy megvan ez a tehetségük, vagy nincs. Elsajátíthatják a jó stílust, alapos ismereteket szerezhetnek az emberi természetről és – ami ugyanilyen fontos – az anyagi világról. Még azt is elérhetik, hogy a cselekmény kiötlése semmiféle gondot ne okozzon. De ha nem tudják elejétől végéig kezükben tartani az elbeszélés egészét, akkor nincs mit tenni. Intelligencia, műveltség és kemény munka nem segít. Nagy igazságtalanság ez, de maga az élet is igazságtalan; Excaliburt, a kardot, nem az ezer csatában megedzett vitéz lovag rántja ki a kőből, hanem a cingár apród. Nem egy hivatásos tollforgatót ismerek, aki elég olvasott ahhoz, hogy én írástudatlannak tűnjek mellette, és elég intelligens, hogy féleszűnek érezzem magam. Mégis, amikor megpróbálkoztak a regénnyel, az eredmény nem volt ugyan minden erény híján, de lényegében élettelen maradt; lehetett értékes önéletrajz, szociológia vagy filozófia, de egyik sem állt meg a lábán mint regény, mint olyan történet, amelynek olvasása élvezetet nyújt. Hozzátehetném, hogy óriási örömömre szolgál, amikor egy okos tollforgató regénynek szánt munkáját szemügyre veszem, és rájövök, hogy az nem regény. Az örömöt csak fokozza, ha a tollforgató kritikus. Mindez igen fontos. Az embernek fogalma sincs, tud-e kiadható regényt írni, amíg meg nem írja: de azt igenis tudja, birtokában van e a szükséges képességeknek. Ösztönei mindig elárulják, márpedig az ösztönök sosem tévednek. Nem szabad bedőlni annak a tévhitnek, hogy regényt csak a nagyon műveltek és nagyon intelligensek vagy a gyors kezű és nagy teljesítményű, proli napszámosírók írhatnak, akiknek a regényírás éppen olyan munka, mint bármi más. Semmi sem hat bénítóbban, mint ha az ember az akar lenni, ami természettől nem lehet. Mielőtt és mialatt első regényüket írják, az a legfontosabb, hogy szívósak legyenek, tartsanak ki. Nem elég fölismerni a hivatásukat. Ha nincsenek világos elképzeléseik róla, ha tehetségüket nem a megfelelő módon használják, akkor lehet, hogy semmit sem érnek el. „Mondják, a tehetség előbb-utóbb kitör. Én ebben sosem hittem. Ha egy potenciális nehézsúlyú bajnok elveszti a fél karját, akkor sosem lesz belőle ökölvívó. És ha az író már fiatalon irányt téveszt, akkor sosem lesz belőle író.” Ha máshol nem is, a The Queen of a Distant Country, a Messzi ország királynője hőse legalább itt szívemből beszél. Nincs nagyobb boldogság a világon, mint hivatásunknak megfelelni, még akkor is, ha az anyagi haszon minimális. Nincs nagyobb keserűség, mint rádöbbenni, hogy elhivatottságunk szertefoszlott, még akkor is, ha anyagilag sikeresek vagyunk. És ha az élet kevés vigaszdíjat tartogat: ha íróként kudarcot vallunk, még

Recently converted files (publicly available):